Edit Szabó : Dógozz asszony / tájszavakkal / . Töszmörög itt, úgy kelleti magát, mikor findzsa, csetres halomba áll, ha a pulyát tutujgatja stolnin, firhang megett fertályóra múlik. Induljon meg a grádicson, gyorsan, garabolyból adjon talpastiknak, hogy zsendüljön feszt a lóca mellett, ha mókerol, kend is kedvesebb lesz ! . Edit Szabó : Asszony dolgozz […]
Korgó gyomorral születnek a nagy gondolatok, De jó lenne egy nagyot zabálni, de kukázok… Korgó gyomorral nem lehet semmilyen háborút megnyerni, De jó is lenne, nagyot enni, ücsörögni, nem lelőni… Dörög az ég, vihar. Vagy puska az, ami ropog? Utcán háború dúl. Éhség gyermeket emészt fel, Szívek megtelnek szeméttel… * Éhesen születtünk, ordítottunk is rendesen, […]
Félre! Lép, Dob. Ide! Add! Magad! Nekem! Csín, Báj, Kecs. De kérem, Hol erkölcsös ez? Egy a Lator És egy a Céda. Elszakadt a cérna. Semmi sem szent, Mindenki álszent!
Annyira el voltál, és annyira el vagy tévedve, Óceánt kerestél a sivatagban, S haszontalan papírkésedet élezve Indultál csatába egymagadban. A magad ellensége vagy, mindig is az voltál, Küzdöttél, s győztél miközben vesztettél, És mégis, mégis hiába harcoltál, Mert már biztosan elvérzel, végleg eltévedtél. Haldokolsz, de közben a győzelmi zászlót lengeted, És még mindig […]
Rajtam maradt valami átok, ringat az álmatlan éjszaka ébreszt az álmos reggel lucskos életem, sáros életem, hol hagytam el, és hol találom? Elszakadt blúzok, kopott ruhák, fércelem, foltozom felveszem, szeretem, el nem engedem. Valami öltöztet, eltakar de vannak a régi álmok színük még felkavar. Valami átok, az álom elkerül, sáros életem hol hagytam el és […]
(Senrjon) Hetvenegy évesen csak Siratom magamat, múltamat. Öregség… meddig? (10 szavas) Elmúlt az idő felettem, Észre sem vettem. Álmélkodok… mivé lettem? * (Senrjon) Természet is változó, Az évszakok követik egymást. Szép ismétlések. (Septolet) Az évszakok, Egymást követik. Gyönyörködtet e sokrétűség. Boldogok, akik észreveszik. Bánatod elfelejted, Újraéled Szíved-lelked. * (Senrjon) Hetvenegy évvel, miket Megéltem… Fáztam és […]
Edit Szabó : Dinnyeárus . Múlik a nyár, sárgul határ, búzaföldön nincs már kalász, kazlak állnak szépen sorban, állva várnak behordásra. . Az út mentén rozoga ház, zsúpteteje sincs rajta már, a lécek még meredeznek, az ég felé emelkednek. . Búza beért, ám megjelent kis ház előtt kerekdeden, fényes zöldre érett dinnye, belsejében piros színben. […]
körkörös világ – tanítómesterem – jóság szépség eszmény harmóniája mindig újjá születő élet-elem isteni természet műalkotása benne tündökölnek a szép virágok mesék játékában értelmes fények költői jeles viszonylagosságok örökbecsű égi-földi emlékek hegyekben völgyekben és tengerekben összehangolt analóg tudatosság patakok-folyók műve lét-erekben felszabaduló zengő szavatosság – sejlik a kiteljesült elemekben az alkotók ösztön-énekeiben * az időmadarak […]
1. ha megrezdül a tölgyek koronája égalja névtelen sugalma lobban gyűrű kerül az esti holdsugárra ahová benéz az ősz nagy titokban ahol kék volt az ég még vasárnap fények játszottak levélen s a lombban kis vörösbegy dalolt a láthatárnak virágmilliók nyíltak nyugalomban csillagok szelíden égtek az estben ökörnyálak úsztak a levegőben álmok sétáltak a tónál […]
búcsúzó napok rózsaszín felhőiben mélységek magaslatok elmúló perceiben az éj leple közel nagy lombos erdők zajgó hangja elcsitul színes hullámzó mezők álmát látni elindul aranyfelhőkön a szél az est nyújtózik hunyja szemét a virág dombokon hallgatózik az éj bogárvilág a megpuhult sötétség üregbe rejtett méz mellett a méh szundít és félálomba lejtett bibét zümmögni tanít […]
