Bácsi Országépítők, merész felfedezők, cingár poéták és táltos paripák büszke szolgálója Festményként maradt meg bennem az a kép amilyennek először láttam. Egy régi, magas, belvárosi lakás nagyszobájának széles, üveges tetejű pultokkal leválasztott negyedében ült egy küsün az ablak előtt, szájában nagyobbacska tű, melyben viasszal impregnált zsineg feszengett, s kezében kurtanyelű, maroknyi árral éppen […]
Kerítés mögött vagyok, Ottan én álmodozok. Szomszéd telkén süt a nap, felhőtlen… de itt borús, Fordulok, látom élet itt nem babérkoszorús! (Sedoka) Hiába várom, A Nap rám sosem ragyog… Fájdalom fátyla fedi. Sorsom fintora, Felettem könnyfelhő van… Eltakarja a Napot. * (Septolet) De, vagyok díszlete, Élet, Cseléde… Nekem, végrendeletem A védő beszédem! Életnek mibenléte? Vadul; […]
Rózsa Iván: Csillag (Haiku-változatok) Csillagom lettél; Bolygódként a pályámon Keringek körbe… Fekete égbolt, Csillagtalan éjszaka: Pogány Biblia. Csaba királyfi Csillag-ösvényeden, mondd: Merre jársz, vezetsz?! Sötét éjjelen Csillagtalan az égbolt: Már a Hold sem kél… Zsákutcába visz: Sárga vagy vörös csillag?! Múlt szélsőségek? Gyémánt-csillagok Fényesen ragyogjatok! Ha sötét az éj… Űrben robbantak, Kis csillagok születtek… Üdv, […]
Rózsa Iván: Rezdülés és/vagy zendülés? Egók összeütközéséből jobb esetben kompromisszum születik. Rosszabb esetben az erősebb akarata érvényesül, a rossz eseten a gyenge értendő, akit elnyomnak. Ez persze messze van az optimális állapottól, mely a lelkek szabad (együtt) szárnyalása. Ilyen például egy jó párkapcsolat. Mintha együtt rezdülnének az atomok… Rezdülés és nem zendülés: vagyis a gyenge […]
Rózsa Iván: Házfalon kis gyík… (Haiku-változatok) Házfalon kis gyík Vidáman sütkérezik… Jöttödre riad… Házfalon kis gyík Farkát elhagyta harcban, De újra kinő! Házfalon kis gyík, Zöld a szíve is, biztos Fradi szurkoló! Házfalon kis gyík Ide-oda cikázik: Ő még fiatal… Házfalon kis gyík Álmában nagy leguán, Vagy tán krokodil… Házfalon kis gyík Bár elvesztette farkát, […]
Buborékok Gömbbe zárt lélegzet a felszálló buborék, kisiklott gondolaton szenderül a mai lét, üres zacskók özönében alámerült figyelem, megkötözi önmagát a kérgesedő türelem, szabálytalan füstjelek ritmusait lükteted, táguló mindenségben téveszme ad ihletet, homokszemnyi martalék a szivárványtestű öröm, ha csendszirmok oltalmában levelet bont a közöny…
Táncolj még velem! Szikrázó fény, és néma zokogás, küldi a sors egy fiú mosolyát, amire vártam már éveken át, – hallom a dallamát, a végtelenbe vesző lágy szimfóniát. Szerelem, szerelem! – most rám talált, mégis fáj a kedves simogatás, hogy mondjam el neked,- nincs esélyünk, – örülj mit megéltünk, csak ülj itt mellettem, ölelj!- […]
Türelmetlenség… Számolt napokban Telik a sok perc fürtje. Türelmetlenség. * Várt nap lassan jön, Fürtős mosolyod várom. Türelmetlenség. * Ahogy ideérsz, Mosolyokat látsz fürtben. Türelmetlenség. *** Bőregerek… Az őserdőben Bőregér, fürtökben lóg! Így természetes. * A bőregerek Fejjel lefelé, fürtökben Sem szédülnek el. * Fürtök látványa, Bőregerek ottléte. Társas életű. * Padlás sarkában Lógnak, bőregér […]
Edit Szabó : Hajnali halászat . Domboknak aljában még sötét az éj, lassan ébredezik hajnallal a fény, a felkelő Nap narancssárgán lángol, kék égnek szegletén éleszt világot. . Színpompás kékség az ég felhőjében, visszatükröződik tónak vizében, hajnalpír ébreszt emberi életet, halászó legénynek új reményeket. . Magányosan áll a tónak közepén hatalmas nagy fa , uralkodik […]
Edit Szabó : Dógozz asszony / tájszavakkal / . Töszmörög itt, úgy kelleti magát, mikor findzsa, csetres halomba áll, ha a pulyát tutujgatja stolnin, firhang megett fertályóra múlik. Induljon meg a grádicson, gyorsan, garabolyból adjon talpastiknak, hogy zsendüljön feszt a lóca mellett, ha mókerol, kend is kedvesebb lesz ! . Edit Szabó : Asszony dolgozz […]
