egyszerű természetes ajándék csillog szemeden szememen arcomra van írva ami rólad sugárzik mint egy szál friss virág harmatos cseppként a véremből mint a repdeső madárka dala napnál is világosabb jelekből szavaidat ragaszkodásomat a szerelem adományait forrásban lüktető szívedet lelkünk illatait magamhoz ölelem
kedvesen ragyogó szép kék szemedben öröm sugárzik édesen csevegve a tavasz friss csupazöld színű csendje levegőege szívlángokra bujtó Te Kikelet – hatalmas vágyra gyújtó fényszellő játszik virágos hajadban ujjongva száll feltör hangunk az égnek dalunk csókos szerelmes himnusz-ének fecskék a kék légbe röpnek merészen nevünket írják megtalált sorsunkra legyen szerelmünk életünk védkarja két kis méh […]
lángol a fürge levegő susog a búzatenger a fénykifőzte világ hegyiszéllel dicsekszik míg mezei madaraival suhan száll repül az idő arcát a mélybe rejtve türelmes nyugodt a folyó szemei a mosott lapos parton gondolatai mentén egybeolvadnak a habokkal a szél-elfújta homokkal engedelmes medrébe aranykönnyét ejti a nap lelke érzi a virágokat a nappali csillagokat örök […]
A bodzafa már zöldellő levelet hajt, átadja magát az éhes langyos szélnek. Szeméből a hűség harmatos fénye hull, a testté lett tavasz rikolt az erdőben. Pamacsszerű felhők párban kergetőznek, az ég tiszta kékje elhagyta a hajnalt. A havasok még utána kiáltanak az eltávolodó, éledő vidéknek. A madarak csőrében hangra kiáltanak az eltávolodó, éledő vidéknek. Melegség […]
István, I.királyunk Hazát adtál szétszórt családoknak! Hitet, vad hordák népeinek! Reményt, a kegyvesztetteknek! De, szigort, az ellenállóknak! Szomszéd népekkel, békét kötöttél! Megláttad az újba, a szépet és jót! Ezért, templomokat, iskolát építettél! Kitártad kapuit, tudósnak, papnak! Alkottál Alkotmányt, az ország népének. A pápától koronát kértél, Ezzel, felszentelt királyunk lettél! A nép szeretett, de, ellenséget, Családodból […]
A diákok, kicsik, nagyok hangos csörtetéssel rohantak le az utolsó óra után a lépcsőn az ebédlő irányába. Percek alatt kiürült az emelet. A lépteimtől visszhangzott a hosszú, fényes folyosó, amint a szobám felé igyekeztem. Történelmet és földrajzot tanítottam a gimnáziumban, de mellette már hosszú évek óta én voltam az igazgató is. A csapóajtó mögötti folyosó […]
Edit Szabó : Augusztus huszadikára . Elhagytuk az év közepét, forró nyárnak a hőségét, learattuk sárga búzát, magtárában várja sorsát. . Búzaszemek, aranysárgák újra lesznek adománnyá, ország népe egybehordja, hogy mindenki kóstolhassa! . Szent Istvánnak ünnepére, legyen áldott új kenyere minden embernek szájában, Isten teremtése által. . Az emberek emlékeznek, Szent István megteremtette kis országunk […]
Rózsa Iván: Fegyverszünet a Földért A Föld sír, a Menny nevet: Földi létnél csak jobb jöhet… De ne bántsunk Téged, Föld-anyánk! Ezt a bajt nem Te hoztad ránk… A vész okozói mi vagyunk, emberek: Kik azt hisszük; mindent szabad, lehet. Mi pusztítottuk el egykor a bölényeket: Ma is irtunk állatfajokat, esőerdőket. De a pénzt továbbra […]
A léptére megdobban a föld szíve, Sötét szemének nézése lágy ölén nap ragyog. A szikrázó jövőn égve. Múló időnek zöld léptei jöttén az Osl nemzettség szárnyas sas lábán járt, a jó Dorottya nádorasszonnyá vált. Vagyona csillogó, élete pompa. A boldogság oly kevés időt marad, míg a halál a férjét elragadja. Az igaz méltóság belülről fakad. […]
Ecsetem a szó Festményfantázia Munkácsy Mihály: Korhely férj hazatérése c. festmény alapján 1870- et írunk, valahol Magyarországon. A férj fásultan, nyűgösen, fáradtan tér haza a mindennapi robotból. Hiába gürcöl erejét megfeszítve, még kenyérre is alig telik. Három éhes száját kell etetnie, asszonyát és két kicsi gyermekét. Szégyen marja, amiért nem tud nekik jobb életet biztosítani, […]