Posted by
Posted in

Eseteim a vasalózsinórral – részlet

Az esetek néha elfelejthetetlenek…És esetünk szinte mindennel lehet. Olykor többször is, ahogy nekem a vasalózsinórral. A „zsinóros” esetek száma – már ami a jelentősebbeket illeti – eddig három. ….. A másik „eset”, amit elmesélek, inkább csak érdekes, de az eseményre most is emlékszem. A rejtélyt mindmáig nem sikerült megfejteni. 18 éves múltam, életem első nagy […]

Posted by
Posted in

Ügyködés a múltban…

(10 soros bapeva) Múltban Keresgél, Ki emlékszik! Álmok szakadnak, Jó lelkek porladnak, Tépelődő kérdések… Feledés homálya döntő! Némaságban merengő vakhit, Szaggatja a rózsaszín álmokat. Könnycseppek fölébresztik valóságot… * (10 soros tükör-bapeva) Múltban Keresgél, Ki emlékszik! Álmok szakadnak, Jó lelkek porladnak, Tépelődő kérdések… Feledés homálya döntő! Némaságban merengő vakhit, Szaggatja a rózsaszín álmokat. Könnycseppek fölébresztik valóságot… […]

Posted by
Posted in

Három… kettő… egy…

Péntek van. Délután öt óra körül jár már az idő, ám odakint még vakítóan szikrázik a napsütés. A parkok fáinak ágain jókedvűen adnak koncertet egymással versenyt énekelve a rigók, fülemülék és pacsirták. Alattuk gyerekek játszanak a fák árnyékában, és zsivajgásuk zaja vetekszik még az énekesmadarak játékos koncertjével is. Hát igen, lassan beköszönt a nyár. E […]

Posted by
Posted in

Mindenki kedvence

Edit Szabó : Mindenki kedvence . Töltött káposzta kedvencem, télen-nyáron is megfőzöm, egész családnak nagy öröm, hisz három felé kell szednem ! . Finom, puha levelekben ízes húsgombócok, őrölt tarják, füstölt ízű bőrök csoda élményt jelentenek! . Bőcs,2020.09.25.

Posted by
Posted in

Lehetek én…

Lehetek én… Lehetek én író, A sorai közt igazat síró. Vagy lehetnék költő, A sorokat ügyesen összeöltő. Lehetek akár festő, Az értő szemeknek ingert keltő, Vagy mondjuk zenész, A hangokkal oly könnyed és merész. Lehetek még filozófus, Nagy gondolkodó, vagy teológus, Hős ki megmenti a világot, Vagy egyszerű kertészként, Ültethetnék virágot. Ügyvéd vagy orvos, Földműves […]

Posted by
Posted in

A fedő

– Te, figyelj már, ezt most komolyan gondoltad? – Persze, ez tök komoly. – Nade, ez egy fedő, mit akarsz ezzel? Nincs ebben semmi különös, mi a bánatnak hívtál ide? – Jaj, hát már mondtam. Ez nem egy fedő, ez egy teleportációs kapu. – Marhaság, olyan nincs. – Most miért mondod ezt? Azért mert te […]

Posted by
Posted in

Toll az ecset helyett

Az eszközök évek óta porosodtak az ágyam alatt egy díszes papírdobozban. Még akkor vettem a mókusszőr ecseteket, temperákat, akril festékeket és porokat, amikor első alkalommal kellett segítséget kérnem. A terapeutám javasolta, hogy táncoljak vagy fessek. Fejezzem ki, mutassam meg, láttassam a bennem lévő feszültséget, amit anyám ridegsége, a meg nem értése okozott. Először nem tetszett […]

Posted by
Posted in

Kuckó

Legtöbbször a gyermekkorban Érezhetted, milyen jó Test vagy lélek, ha nem gyötör S körülvesz óvó kuckó   Lehet az egy szoba sarka, Gyermekkéz berendezi Ők még értik, felnőtt már nem – Annyit lát, ez szűk neki.   Építhetted lustán, ágyban Paplanodból, párnádból Bújtál belé, s még mélyebben, Míg „Reggeli!” hang nem szól.   Bújtál és […]

Posted by
Posted in

Kószáltunk az őszi, erdei ősvényen

(Anaforás) Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra, Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra… Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra. Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette, Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette… Remek levegőben, a madár csivit meg […]

Posted by
Posted in

Kerek volt, elgurult

Ha visszajöhetnél, visszahozhatnálak! Legalább álmomban újra láthatnálak! Tudom, hogy álmodok, mozgalmasat, sokat, reggelre agyamban emléke nem marad.   Lehet, látogattál, talán beszélgettünk, mért hogy álmainkról alig van emlékünk? Kerek volt, elgurult, mondták ’bölcs öregek’, mi meg jót nevettünk, sok gondtalan gyerek!   Azóta a helyzet jócskán megváltozott: lettünk mi ’öreg bölcs’, tán nem is akartuk. […]