Posted by
Posted in

Mint izzó parázs

Nem tudom, mi tetszett meg rajta, amikor a metrón először megláttam. Talán az orra egyenes vonala, amint a fény végig siklott rajta, vagy a szemöldökének íve. Tényleg nem tudom. Leszállt az egyik állomáson, utána iramodtam. Pogácsát vett egy kis üzletben, aztán felsietett a lépcsőn. Követtem, láttam, egy bank felé veszi az irányt. Már nem emlékszem […]

Posted by
Posted in

Téli naplemente

Edit Szabó . Téli naplemente . Magas fákon az erdőben zúzmara csüng lemenőben, utat mutat a fenyőkben, végére ér háztetőkben. . Hófehér táj messze üzen, a Nap fénye oly tüzesen búcsúzik a téli tájtól, világosság a világtól. . Nem ad már ő melegséget, de narancsszín még szépséges, piros fénnyel azt üzeni, az éjszakát jól lehűti. […]

Posted by
Posted in

Kerti virágok

“Ne tapossátok le a kerti virágot… ” hűen szemlélteti a múló világot. Ház körül a finom, fürge asszonykezek, olyat tesznek, mint testen az új ékszerek.   Mások öröméért gyakran hajladoznak, hogy az érzéknek boldogságot adjanak. Ma már ez nem természetesen működik, az önző szenvedély felülemelkedik.   Örömködés nem jár érte, ha kinyílnak, úgy élünk, csak […]

Posted by
Posted in

Harmatos hajnalon

Hűvös hajnalra ébredtünk ma reggel, a levegő harmatpont alá esett. A túrázástól nem vette el kedvünk, mai nap valóra válhat a tervünk.   A nap a horizonton csak pislogott, a fű köröttünk fényesen csillogott. A harmatcseppek tangót járnak rajta, a cipőnk a vizet róla lecsalta.   A bokrokon ringatózó fészkekből, szárnyasok szálldogálnak fel ösztönből. A […]

Posted by
Posted in

Tágatlan látótér

A téli ködről… Varjak, őrségben Szárnyalnak a rét fölött. Ködben, tévedés… Simogat a köd, ölel, Fagyos éj ma nem jön el. * Vészjósló csapat, Feketét, köd elnyeli! Sűrűsödő köd. Átkarolod őt. Tévedsz? Vak szerelembe révedsz… * Morózus köd van Megfagyott szántás felett. Dér, befed mindent. Biztonságban vagy, – érzed, Forró álmod reméled… * Fázós reggelek. […]