Múlnak, a percek az órák peregnek,

felfoghatatlan a fájdalom lép a szívembe.

Megtört szívem sír a lelkem,

Angyalkönnye arcomon pereg.

 

Várlak haza nézve mikor érkezel,

várom, hogy az ajtón be gyere.

Itt állok könnyes szemmel,

 imádkozva a jó Istenhez.

 

Remegő kézzel gyertyát gyújtva,

 az emlékekbe kapaszkodva.

Egyre erősebb idebenn a fájdalom,

 úgy érzem, egyre inkább távolodsz.

 

Kétségbe eseten néked kiáltok,

de a hangom te már nem hallod.

Érzem, erőm elhagyja lábam,

 a testemben a fájdalom járja.

 

Mind gyermekkoromba, hívlak téged,

Apa kérlek, ne menj el, ne hagy itt engem!

Apa kérlek, maradj velem!

 Apa, apa kélek, ne menj el innen!

 

 Apa kérlek, ne menj, szeretlek.

Apa kélek, gyere, vissza kellesz.

Ölelj újra légy támaszom,

Ne hagy el, mert ez fáj nagyon!

 

Árva lettem egyedül maradtam,

társam a fájdalom ön maga.

Itt állok apám előtted,

fehér rózsát koporsódra helyezem.

 

Apa kélek vigyázz anyámra,

vigyáz a te  szerelmes rózsádra.

 Legyen könnyű e földi lepel,

Nyugodj Békébe mind örökre!

 

 

 

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…