Hozzám közel új bolt nyílott.

Hűtőm is már régen kongott,

így hát aztán felkerestem.

Rohantam, míg el nem estem.

Felszisszentem: „Hű, de fáj! ~

Ugyan! Térd csak! Mi az már!

Hisz a test gyorsan gyógyul,

– nem úgy a lélek-

minek varja nem halványul.

Bicegve, de odaértem.

Hát, igencsak nagyot néztem!

Cégérre ez volt írva:

Érzelmek kicsiny boltja

Olyan kicsiny volt a bolt,

bárki betért meghajolt.

Beltér sem volt tágasabb,

s a pultnál álló kedves agg

megkérdezte tőlem nyomban:

Mit szeretnék? Adja gyorsan.

Pislogtam csak. Nem értettem:

– Mit lehet itt kapni éppen?

Mert se egy polc, se egy termék,

csak asztalán a szép szelencék.

– Bizony szépek, s mi bennük rejlék,     

 e kincseket mások nem becsülték.

Sokan jöttek hozzám, könnyelműn túladva.

Ki szerelmet, ki reményét mind nekem adta.

De, mivel többekben fogy hit, remény, s szeretet,

mi emberi lelket táplál, éltet,

úgy döntöttem boltot nyitok,

s kinek kell, hát adok.

– De árulja el, hogyan lehet,

maga ezért pénzt kéreget?!

– Eszemben sincs ilyet tenni!

A figyelmet vágyom, én, ő és mindenki.

Érzés egyébként sem vehető,

Az pedig a lehető

legbutább elképzelés, hogy

pénzzel működtethető!

Csak felszedem, mi eldobott,

s ápolom mi megkopott,

hogy aztán új köntösbe öltöztessem,

más, általa boldogan sírjon vagy nevessen.

Baranya Imre az Irodalmi Rádió szerzője. (tanító, költő, énekes) Kecskemét, 1986. febr. 27. A Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei…