Köd lepte, kietlen most ez a vidék,

akárcsak a szívem, ami sírhatnék.

Nem leli helyét nincstelen életben,

elvárná, hogy itt is valós fény legyen.

 

A költözéstől is fájni kénytelen,

máshol a lét szomorú, gyökértelen.

Itt hagyni egy boldog család melegét,

vinni magamban életük értelmét.

 

Nehéz a batyumat hátamra venni,

valameddig, vagy örökre elmenni.

A szeretteimet mind itthon hagyni,

egymás oltalmára nem számíthatni.

 

Önző dolog talán, hátra sem nézek,

nem szeretnék értem hulló könnyeket.

Bár az arcomon is folyvást peregnek,

nem akarom mutatni ezt senkinek.

 

Édesanyám halk hangja még hallatszik,

nekünk ezután a nap csak hanyatlik.

Álladó várakozás lesz életünk,

legtöbbet telefonon beszélhetünk.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…