Megállok előtted csodálva testedet,
mily feszesen szép megragad a képzelet.
Hozzád érve lelkem tombol,
tudom, hogy a vágy mi elrabolt.
Ecsetem kezembe veszem,
palettám is elkészítve.
E lélek mi átöleli az érzésemet,
virágos rét a fák tövébe.
Várom a tavasz színes arcát
szürke a tél nincs havazás.
Friss levegő a patak partján,
vágyódik a lelkem a tavasz után.
De mire feleszmélek, feledte,
vázában a virágok szépsége.
Egy lélek festette meg e képet,
most tükrözi az érzésemet.
Állok s nézem mily csodás,
nem sokára jöhet egy kiállítás.
Rám mosolyog egy napsugár,
illatozik előttem a tavasz sugarán.