Halvány virága a szónak,
élet sója a valónak.
Múltam háborgó tengere,
villámok ellenszere.
Te vagy!

Gúzsba kötött álom imája,
bezárt lélek rabigája.
Fékevesztett idegek tánca,
léleknek románca.
Te vagy!

Remény halvány rózsája,
várakozások órája.
Szépségtapasz a bánatra,
kiáltás az utálatra.
Te vagy!

Vakító csillogás a sötétben,
fogódzó az örvényben.
Párnámba belesimuló álom,
betakaró palástom.
Te vagy!

Cseppenként adagolt jóság,
óriásra nőtt méltóság.
Keblemre szorított végzet,
el nem múló képzelet.
Te vagy!

Te vagy az, ÉLET!

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…