Halvány virága a szónak,
élet sója a valónak.
Múltam háborgó tengere,
villámok ellenszere.
Te vagy!
Gúzsba kötött álom imája,
bezárt lélek rabigája.
Fékevesztett idegek tánca,
léleknek románca.
Te vagy!
Remény halvány rózsája,
várakozások órája.
Szépségtapasz a bánatra,
kiáltás az utálatra.
Te vagy!
Vakító csillogás a sötétben,
fogódzó az örvényben.
Párnámba belesimuló álom,
betakaró palástom.
Te vagy!
Cseppenként adagolt jóság,
óriásra nőtt méltóság.
Keblemre szorított végzet,
el nem múló képzelet.
Te vagy!
Te vagy az, ÉLET!