Borúval telített már januárban a lelkem,

a ragyogó napsütés tudna felvidítani,

elég volt a szürkeségből, semmihez nincs kedvem,

 

de nem akármikor kell az időnek váltani,

jobb maradni gyertyaszentelőkor a homályban,

nem kívánnám a telet tovább hosszabbítani.

 

Medve uram az árnyékot akkor meg ne lássa,

szeretném maradjon a táj teljes szürkeségben

bújjon vissza őkelme a saját barlangjába,

 

ha megjelenne az árnyéka a napsütésben,

újra negyven napig még jobban szomorkodhatnánk,

visszaköltöznénk a taszító fénytelenségbe.

 

Ám, ha nem látja árnyát cammogó medvepapánk,

indul a megújulás, víg nótába kezdhetünk,

apró lépteivel enyhítve közeleg a nyár.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…