Nem tudtam mire vélni a várakoztatást,

a türelmem már a korláton is átfutott.

Egy újabb csalódás, vagy meggondolatlanság,

vágyott boldogság a tóban ismét elúszott.

 

A fojtott könnyeimmel megszaporítottam

már a szétterült, sokatlátott folyadékot.

Éreztem , ha e pillanatban el nem futok,

teljesen összeomlok, az ár magával ránt.

 

Íme itt az újabb kíméletlen csalódás,

a magam szétostromlásába kezdtem bele.

Valami nem valós, mindent félre értettem?

Talán ez a sorsom, magány él tovább velem?

 

A lábam lépésre modult, el innen, messze!

Épp fordulok, mikor ismeretlen hang torpant.

Várj, ne rohanj! Itt vagyok már! Hozzád indultam,

csak a végeláthatatlan sor épp feltartott.

 

Mintha angyalok szállták volna meg a lelkem,

a fájdalmas feszültség elernyedt testemben.

Igaz a vonzalom, máris átszellemültem,

a vörös rózsa hozzá érzékeny szimbólum.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…