Lelked a hatalmas dóm,
Szíved egy cifra palota.
A bálterem zsúfoltságig telve,
Nem tudhatom, még beférek-e oda?
Szeretnék a hosszú esti bálban
Egyfolytában pörögni, forogni!
Fogni derekad, a meleg kezed, s ha
Már szíved valóban palota,
Jókedvűen, boldogan a végtelenségig
Egy igazi palotást táncolni Veled!
A levegőben sasként egyre feljebb
Fodros felhők fölé szállni,
Leérve a földre szerelmesen együtt
Játszani, botlani, elesni, felállni!
Lebegni, mint hópelyhed a télben,
Falevélként ringatózni vized tükrében!
Melletted élni lényeddel karöltve
Szeretetben, biztató reményben!
Hajnalonként a kertedbe menni,
Őszinte, hű kertészed lenni!
Lenyesni, levágni minden régi
Letört, száradt ágat.
Életed vázájába tenni
Reggelente egy-egy
Friss, szolid, üde rózsaszálat.
Látni Téged örülni, virulni,
Érezni lázas éjszakákon
Forró tested hozzám simulni!
Bízni a szerelem örvényeiben,
Hinni az évgyűrűk törvényeiben!
Esténként vágyakozva az ágyadba bújni,
Férfiként gyengéden lángba borulni!
Látni melletted, hogy az éj leszállt,
Tudni, nem telik be soha a pohár,
Hallani, odakinn fényével szólít
Egy szentjánosbogár!