Kinek lelke, mint a pokol
olyan sötét fekete,
nevéből még egy betű sem
kerülhet a versembe.

Össze-vissza halandzsázik,
tücsköt-békát kiabál.
Környezetét bepiszkítja,
mozgása egy maszkabál.

Kézzel-lábbal kapálódzik,
erre néz ám arra lát;
nyelve mint a kígyó sziszeg,
amit mond, az mind csalárd.

Ne higgyétek egy szavát sem,
ha kérdez is hazudik!
Teletölti a poharát,
csalással van csordultig.

Negédesen int felétek,
kerüljétek messzire!
Nézzétek, bár szép ruhája,
lelke nyálkás és pőre!

Eljön a nap, leleplezik
csúszó-mászó életét;
hamarabb, mint magához tér,
s hogy mért tette, értenéd.

Vigyoroghat, akár vackor
az erdőben szanaszét.
Nem lesz aki szavára ad,
felfalja a közrészvét.

Budapest, 2020. február 18.

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe,…