És ha a mennynek valaha kapuja volna,
te biztosan onnan származnál.
S bár nem biztos a mennylétezés sem, mégis oly nagyon hiszek benne.
Látod fentről, hogy már nincs nekem ott hely.
Nem mersz szólni, mert szeretsz.
A felfelé úton haladva szépen, lassan elfelejtelek.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek.
Sírkövem felvilágít az ott állók szemébe.
Ebben a fényben valahol részben ott vagyok.
Életed részévé válok.
Lehunyom a szemem, jó öreg lelkem megpihen, s utoljára elgondolkozom.
Nem ismert engem senki sem.
S vajon kijár-e majd valaki?
Keserű dolog a halál.
Ez itt, az meg ott nyugszik.
Lesz egy nap, amikor mindenki rád fog emlékezni.