Drága fiam, ha majd leszel,
Ne tudd meg, mennyi mindent érted teszek.
Ha majd megszületsz, és két karomban tartalak,
Ha majd pislogsz reám, és
nézek rád zavartan.
Ő az én drága Fiam, mondom majd büszkén.
Elválaszthatatlanok leszünk, mint a rózsa meg a tüskék.
Drága fiam, majd hazaviszlek óvatosan,
szép ruhába teszlek, és majd mosolyoghatsz.
Rád nézek, és nem bánt semmi sem.
Előre látom, hogy nemsokára menned kell.
Menned kell, és minden odavész, az apai szeretet
és a józan ész.
Elfelejted, mennyi mindent akartam, elterveztem rég.
Drága Kisfiam, ne menj még!

Drága fiam, ha neked lesz,
Ne tudd meg, mennyi mindent tenned kell.
Ha majd pislog rád zavartan, és te tartod
a karodban.
Ő a te drága fiad, mondod majd büszkén,
elválaszthatatlanok legyetek, mint a rózsák, meg a tüskék.
Ha majd hazaviszed óvatosan, kis ruhába öltözteted mosolyogva,
ránézel és nem bánt semmi sem, ha tudod, nemsokára mennie kell.
Mennie kell, és minden odavész, az apai szeretet,
a józan ész.
Elfelejti, mennyi mindent akartál, elterveztél rég, s majd mondhatod,
drága Kisfiam, ne menj még!

Minden tettünk a semmibe tűnik el,
magadnak tegyél mindent, amíg és ami kell.
Nem számít, mennyit vesznek el tőled,
majd valamikor, valakitől
visszakapod a részed.
Drága Kisfiam, a bölcsődtől a sírodig, de
légy jó mindhalálig!

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban…