Mindenkinek fáj, csak nem mondják el.
Ugyanúgy könnyet ejt a párnára.
Őrültség vagy megannyi tisztelet, felépíti a szabályokat a határa.
Mindig fáj, mindig csavar még rajtad egyet.
Még mindig ott van, ha alszol vagy pihensz, nem múlik, hiába van itt nemegyszer.

Táncolni veled az éjszakában.
Hosszú, szép ruhádat végigsimítani.
Elmerülni abban, amiben el kell.
Nem számíthat aznap este senki, csak te.

Méreg és salakanyagok,
ezek a szívemben az alapok.
Egy szó vagy egy olcsó sampon,
lemosod az írásaim a falról.
Egy pénztárca, egy asztal.
Kezemben szeszes ital.
Régóta nincsen már köztünk vita.
Mindenkinek fáj, csak
nem mondják el.

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban…