Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát.
Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ.
Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll.
Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből a füst csak száll és száll.
Sötétségben vágtatnak csak úgy előre gondtalan arcán, a gondtalan lova súlya, várja a gazdát mikor int hogy állj.
Hüvős az éjszaka a békák is kuruttyolnak mindenfelé, pocsolyákba, gödrökbe vágtat a ló, a kerék jobbra – balra dől.
Tücskök is ciripelnek , itt ott egy szúnyog is fel lebben , csak a szokásos idegesítő hangjával, a lő fülébe zümmög.

Lassan reggeledik ahogyan a kordé tovább kocog az úton , a gazda és a ló fején már lecsúszik egy-egy vízcsepp.
De ez csak az eső műve.. nem fáradtak még el, legalábbis ezt kell észben tartsák , mert az idő csak megy.
A hintó ablakán , belülről, megjelenik egy kéz, vonalaiban látszódik, egy nemes ember az, nem holmi cseléd.
Felhúzza magát, elegáns rojt íngje meglátszódik , talán 1-2 hete varrata a szabóval, kinéz az ablakon és már látszódik is a bőrmellény.
Nem minden ember tudja ezt megtenni, szép ruhába öltözve menni megállás nélkül valahová, és a lova is bírja a strapát ez nem semmi.
Az úr ki less jobban az ablakon most már látjuk az arcát , egy fiatal ember az , ki szól , megkérdezi meddig kell még menni?

Beérnek a városba , eléggé kihalt.. látszódik is a térköveken az utcán.
Nem járnak erre a népek, szinte kihalt az egész, a fiatal úr mutat egyet az ablakon át.
Megállnak egy öreg fa oszlopos ház előtt , bámészkodik egy két nép is a szomszédból.
Látszik a házon hogy megjárta ez már a poklot és annak a kínját, csak fa.. és kő.. nem áll másból.
Kiderül, ez a fiatal úr háza és a hintó ajtaja hirtelen nyílik, egy szép kígyóbőr csizma fedi fel magát.
Arcán most már hatalmas mosoly, az arca… az az arc amin egy ránc sincs, a test amely tökéletes, pillantást vesz és beszívja szülőháza szagát.
Most tudjuk már meg pontosan ki is ő, a lelkét eladó , gazdag nagy menő.
Szíve mélyén még mindig igaz hitben él, utólag nem így tett volna.
De eladta , s megkapta az örök fiatalságot , szeretné tudni hogy így is lesz e holnap?
Döbbenetes hogy még mindig hazajár , az örök fiatal, szeme feketéje rettentően mély.
Csizmája koppant és előre lép, befelé az ajtó felé, mert a legnagyobb is hazatért, ő az.. Dorian Gray.

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban…