Itt a tavasz végre, nyit!
Erdő, a kert és a rét
vetkőzi ócska gönceit.

A hóvirág lásd, már kinyílt,
kelleti még magát kicsit,
majd egy évre búcsút int.

Fák levelet szabnak megint,
árvácskák ezer színre színt
festenek – hitük szerint.

Az aranyeső színe mint
a napsugár, akként virít,
nyílni csábítja társait.

Orgona bontja ágait,
cifrázza buja fodrait.
Micsoda szépség újra itt!

Tulipán kövéren ásít,
fényezi bomló szirmait,
s a tavasz felé kacsint.

Kidugja fejét a jácint,
széthinti pompás illatit:
van-e, mi jobban andalít?

A nárcisz kontyot igazít,
kihívón pózol, ránk tekint,
nézni, csodálni kényszerít.

Zöldell a fű, új szint keverint…
Látod? Tavasz lett újra itt!
Elhozta régi kincseit!