Tehetetlenül elveszve
Szóval, sajnálom az időt, amit elvettem,
Az utat, amit kereszteztem.
A távolságot, amit megtettünk,
És mindent, amit elvesztettél értük.
A szívért, amit összetörtem,
A kárért, amit benne tettem.
Hát kedvesem,
Tehetetlenül elvesztem.

Sajnálom a sztorikat, amiket meséltem,
A hazugságokat rengeteg mennyiségben.
A jövőt, amit eladtam neked,
Az ígéreteket, amiket nem tartottam be.
A szeretetet, amit adtam,
Pedig csak néha-néha kaptam.

Mennyi mindent megtettem,
Mégis az “ördögnek” adtam lelkem,
Hogy ez a szörnyű ember tanuljon,
Hogy még egy év ne menjen el magától.
Elértük a folyót – egyedül –
És mégsem mehetünk rajta keresztül.
És én itt vagyok kedvesem,
Tehetetlenül elveszve.

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban…