Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk

Az ágy szélén ültem, imátkoztam
A kórterem lakói döbbenten hallgattak
Elment egy betegem, szabadulva szenvedésitől
Csak részvét sugárzott orvostól, betegtől

Hallom a folyosón főorvosom lépteit
Vizitre készült sleppjével övezve
Megállt az ajtóban a küszöbhöz érve
Majd megszólított fájdalmunkat kímélve

Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk
Keménynek tűnő, de ébresztő gondolat
Ne késlekedjünk vár ránk még sok feladat
Egy – egy vereség ne akassza meg utunkat

A politikában minden perc drága
Az elfecsérelt percnek meglesz az ára
Nem egymás hibáját kell kipellengérezni
Csak a kitörni vágyó indulatokat kell fékezni

Akcióterveket kell rendre készíteni fékezni
Nem sajnálni gyakran az utcára kimenni
A lakossággal a kapcsolatot rendre felvenni
Jól szerkesztett szórólappal elárasztani

Az építkezést hagyjuk a kormányra
A polgári köröket sürgősen aktiválni
Bátran vállalni meggyőződésünket árasztani Világgá kürtölni teljesítményünket

A harcos ellenfél üres szólamait
Szembeállítani az impotens tetteikkel
Mellszélességben védeni a kereszténységet
Hinni Istenben, s a végső győzelemben

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…