Marcangoló magányosság lelket emészt,

az egyedüllét kikapcsolja a reményt.

Hiába a tenger zenélő zúgása,

magamban nem öröm a habzó hulláma.

 

Álldogálok némán a kavicsos parton,

eleséget sincs kedvem magam bekapnom.

Hol maradsz ily sokáig párom, te drága?

Eljött az idő az új találkozásra!

 

Kezdeni kell az idei fészekrakást,

alig bírom tétlenül a várakozást.

Búskomoran téblábolok itt nélküled,

mint lakatlan sziget, az élet oly üres.

 

Nagyon, nagyon hiányzol, aggódom érted,

percenként a szirtre vagy az égre nézek.

Szomorú szemmel pásztázom a terepet,

érkezésed lenne maga a kikelet.

 

-Imádott társam te nem is érzékeled,

a hegy felől közeledem már mögötted.

A napfény ragyogásában visszatérek,

örömmámorban úszom, ha hozzád érek.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…