Posted by
Posted in

Együtt élni

Edit Szabó : Együtt élni . Hajnali fény függönyt lebbent, az éjszaka régen elment, új napra ébred a világ, élnie kell, bármily silány. . Egyformán süt égről a nap, beborítja földi javad, enyém, aztán mindenkié, egész világ nem csak tiéd. . Békével induljon a nap, kétségtelen, nincsen harag, halkan indul beszélgetés, egymás között nem feszengés. […]

Posted by
Posted in

Ne ítélj(ek) korán!

Egy kórteremben feküdtünk – egy ágy választott el tőle. Először csak ketten voltunk elhelyezve abban a betegszobában, azután jöttek szobatársaink. És én azt, hogy nem csak vele kell lennem – bevallom őszintén –, nem is bántam. Hogy miért?     Mert az az asszony, a „betegtársam”, akire ugyanolyan műtét várt, amilyen rám, uram bocsá’, de nem […]

Posted by
Posted in

Veled vagyok

(LIMERIK) Ó, Drága Cunci… netalántán? Mindig veled vagyok, vágy álmán. Meg fogok őrülni, Ha nem hagysz szeretni! Képzelőerőm egy hurrikán. Magamon érzem tekinteted, Olvasom képzeted, érzelmed, Szemedben a vágyat… Testemen a szádat! Bárcsak tudhatnám a lakcímed… * (3 soros-zárttükrös) Elképzeltem, bárcsak simogathatnám a cuncikát, Aztán meg tovább álmodnék, és szőném a fabulát… Elképzeltem, bárcsak simogathatnám […]