Edit Szabó : Együtt élni . Hajnali fény függönyt lebbent, az éjszaka régen elment, új napra ébred a világ, élnie kell, bármily silány. . Egyformán süt égről a nap, beborítja földi javad, enyém, aztán mindenkié, egész világ nem csak tiéd. . Békével induljon a nap, kétségtelen, nincsen harag, halkan indul beszélgetés, egymás között nem feszengés. […]
Egy kórteremben feküdtünk – egy ágy választott el tőle. Először csak ketten voltunk elhelyezve abban a betegszobában, azután jöttek szobatársaink. És én azt, hogy nem csak vele kell lennem – bevallom őszintén –, nem is bántam. Hogy miért? Mert az az asszony, a „betegtársam”, akire ugyanolyan műtét várt, amilyen rám, uram bocsá’, de nem […]
(LIMERIK) Ó, Drága Cunci… netalántán? Mindig veled vagyok, vágy álmán. Meg fogok őrülni, Ha nem hagysz szeretni! Képzelőerőm egy hurrikán. Magamon érzem tekinteted, Olvasom képzeted, érzelmed, Szemedben a vágyat… Testemen a szádat! Bárcsak tudhatnám a lakcímed… * (3 soros-zárttükrös) Elképzeltem, bárcsak simogathatnám a cuncikát, Aztán meg tovább álmodnék, és szőném a fabulát… Elképzeltem, bárcsak simogathatnám […]
