Posted by
Posted in

A vadonban

Edit Szabó : A vadonban Óriás törzsű fák, sok-sok ember nem éri át, derekukon évszázadok, röghöz kötött vadon megélhették életüket, veszélytelenül létüket, felérnek az égig, ágaikat sűrűn növik vágyódnak a messzeségig, földben gyökereik már élettel veszekedik, korhad testük,megöregszik, kétséges az élet – mégis éltet ad reménynek, odvakban új élet fogan, róka búj el ottan, madarak […]

Posted by
Posted in

Szerelem

  Reggeli nap arcában ébredsz, a szellő adja a leheleted. Izzó napkorong az érzés a szívben, mi beragyogja a perceket. Ahogy távolodik az idő messze, a napban az arcod úgy tűnik el. De a holdban újra mosolyogsz, szellő szárnyán testem takarod. Vigyázod, szusszanó álmom, Vigyázod életem minden mozzanatát. te vagy az első gondolat,ahogy ébredek, és […]

Posted by
Posted in

Arctalan éjszaka

Arctalan éjszaka, Megyek, a padló meg recseg. Sötétben nem látok. Néma sóhajtás simogat, Forró pillanat csalogat. * Oly’ szomorú öröm Is hozhat szép-új életet. Nagy sorsfordulóban. Csendesség szól, beszél hozzám, Ajkára léted rajzolnám. * Fedetlen testtel, csak Üljünk csendben, hallgatva éjt. Szem csukva, nem nézünk. Gondolat űz, hogy lássalak, Éjszakákon csodáljalak. * A hasábok fénye […]