Egyetlen hazám

 

 

Ó egyetlen, szeretett szülőhazám,

nekem te vagy az örök Földanyám.

 

Felnevelt kedves anyám, és jó apám,

érted tették, varázslatos szép hazám.

 

Megéltünk együtt sok boldog évet,

az emlékek őrzik e csodálatos képet.

 

Az erdők, mezők fűszeres illatát,

testemben hordozom e hűs aromát.

 

Születésem édenkertje Erdőkertes,

minden kis ligete pompás, rejtelmes.

 

A kisközség a színes erdők szigete,

ahol az erdő a hű kertek hitvese.

 

Püspökszilágy kedves gyermekvilága,

itt a fohász volt a nagyszülők imája.

 

Budapest életem egyetlen záloga,

a végtelen mindenség örök városa.

 

Az alföldön kinyílt tarka virágok,

színessé tették a cseperedő világot.

 

Duna, Tisza, Balaton, Velence, Fertő,

megalkotta őket egy mesebeli Istennő.

 

Mecsek, Bakony, Visegrád, Börzsöny,

szebb hegyek nem léteznek e földön.

 

Mátra, Bükk, Cserhát, Vértes, Zemplén,

ott nyugszanak a mindenség keblén.

 

Minden emlékem e gyönyörű tájakat idézi,

szívem a mai napig újra és újra megigézi.

 

Istenem a hűség, hazaszeret ajándék tőled,

büszkén csókolom meg az anyaföldet.

 

                                                                                      Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka…