Gyermekkorom örök estéje

 

A falu gyermekkorom egyedi szépsége,
hovatartozásom, életem örök értéke.

A nyaralás világa elvonja figyelmem,
a rám bízott libákat szem elől tévesztem.

Csalódottan, rémülten hazafelé indulok,
nagyikám a kapuban sejti miért pirulok.

Gyermeki riadalmat lát az arcomon,
megfogja kezem és vezet az udvaron.

Szülikém kitárja az istállóajtó útját,
„nézz be fiam, keresd meg a gúnárt”.

Nézem a homályban csillogó lényt,
sötétben is fehér és sugározza a fényt.

Édeském mondja „látod azt a szárnyast,
óvatos elméjén túl te nem járhatsz.”

Hazavezette kedveseit e csodálatos állat,
elül és megpihen most minden bánat.

Szégyenkezve indulok a kis konyhába,
Kedveském a vacsorát elnézően tálalja.

Nagyapám a lócán ül, bajusza mosolyog,
megtört arcán a derű játéka hunyorog.

A békesség  jár-kel a fehér kis házban,
őseim alakja halhatatlan virágos szobában.

Az egek temploma zengi a harangszót,
aki hallgatja, tiszteli a Mindenhatót.

Az esti kártyaosztás felejthetetlen hangja,
hallom miként suhan minden lapja.

Beszélgetés a napi ténykedésekről,
nem feledkezik meg a múlt létezéséről.

A mesevilágban a szerény emberek imája,
a jövő felé tekint, és az életet szolgálja.

Eljött az idő, már villanyt kell oltani,
reggel a napfény jön az éjszakát bontani.

 

Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka…