Inkognitóban!

Inkognitóban járok már a Földön
Szelek szárnyán testben és lélekben
Hátralévő éltem az Úrnak felajánlom
Múltamért csak a teremtőmet áldom

Inkognitóban számolom fogyó perceim
Nem befolyásolnak már semmit tetteim
Csak adni szeretnék, kapni nem kívánok
Feledésbe menekültek a régi vágyálmok

Politikai ragadozók keresnék nyomomat
Láthatatlan vagyok, így mosolyoghatok
Utálkozásomat lyukas zsebembe teszem
Így, mit nem szerettem könnyen elveszthetem

Inkognitóban kinyílik előttem a világ
Nem szenvedek sem a melegtől, hidegtől
Ha akarok a lapulevél alá bebújhatok
A bűnös világból könnyen elvándorlok

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…