Amint a Nő egy csecsemőt meglát,
Szeme fel, szíve azonnal kigyúl.
Szeretve óvja, vigyázva őt feléje nyúl.
Ám mást tesz a férfival szemben,
Főleg a szerelemben.

Ott sokszor másként cselekszik,
Belül önmagával harcol, veszekszik,
Holott lelke nála is gyakran melegszik.
Örömét felejti, vágyait elrejti …
Mást súg a szíve, mást mond az esze,
Majd mást tesz a keze.

Férfiként nem tudhatod,
A Nő keze számodra mit tartogat?
A szerelem országalmáját vagy
Sorsodat eldöntő, aljáról épülő,
Szívből kiinduló jogart?

A női kéz, mint az időutazás,
Régóta pontosan működik,
Akár a nürnbergi tojás.
A Nő keze óriási hatalom.
Van, hogy felrepít, hol pokoli fájdalom.
Édes mannaként áthatolva éltet, vagy
Keserű mirhaként kínzón eléget.

A női kéz az ég, a menny,
Nem értheted miért a fenn, miért a lenn?!
Átölel békésen, betlehemi jászolként
Dédelget, melenget …
Szelíden énekel ólom éneket, vagy
Orkán erejű téli viharként
Könyörtelenül eltol magától,
Jelezve, többé már nem szeret.

Mozdulata mindent elárul Neked,
Így teszi régóta, elhiheted !
Mint egy fénylő csillagként világító lámpa,
Te szemeddel követed, mert vágysz utána.

Amikor úgy dönt ne szólj rá, ha
Békésen, csendesen válladon megpihen !
Van úgy, hogy bánt, máskor felemel …
A női kéz akárhogy is,
Már csak ilyen.

Amint közelít Hozzád, hívd és ereszd,
Szíved zárt kapuján told félre a reteszt!
Engedd közeledni, oldd fel magad!
Szíved az övéhez, kezed a kezéhez
Egy konok ravasztól, a szerelem tapasztól
Már réges rég odatapadt.

Sok férfikéz indulna feléd, hogy
Megérintsen s felé térítsen, de
Útközben mind megáll, megakad.
Azok tudják miért? Számukra is talány,
Egyszerű prelúdium marad.

Mindig óhajtva vágytam a női kezet, ha
Szeretve átkarol, szívemhez elvezet.
Mit nem adnék érte, hogy elérjem?
Simogatása üdít, repít, reméltet …

Női kéz! Többször fényes hídként
Te vagy a messzeség,
Máskor mégis oly közel.
Fond nyakam köré társad,
Érezni szeretném, az is miként tüzel!

Kérlek! Amikor nehéz a szívem,
Jöjj kéz, karolj át lágyan, szelíden!
Vagy öleld derekam, ha nem is kézen fogva,
A szív kegyelmét küldve, boldogságot hozva !

Tags:

Nagy László az Irodalmi Rádió szerzője. Egy nem régi versemben így írtam: Dunántúl Athén-jében, a Bakony tövében, Esterházy-k,…