„Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért… s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?” /Wass Albert/ Miért kell nekem sírástól bedagadt szemmel rád,egyre csak rád gondolni, miért kell nekem az estére várni, ha érzéseimet szüntelenül szüntetni vágyom, s miért kell nekem lehajtott fejjel járkálni, mint […]
Úgy bántál velem,mint lánchoz vert kutyával, kinek szabadsága korlátozva van. Oly lekezelőn bántál velem,mint ahogy a leggazdagabb bánik a legszegényebbel. De a szegény mégsem panaszkodik. Úgy bántál velem,ahogy veled bántak. És mégis…elhitetted magad szépségét. Úgy bántál velem, mint a legdrágább karóráddal.. Először becsben tartottál,majd meguntál és félre dobtál. Úgy bántál velem,mint mással. Úgy […]
Nem nyertem, de nem is vesztettem, csak elvesztem. Leereszkedtem. Fent voltam, az egekben, a magasban, mint a hőlégballon. Aztán leereszkedtem, akár csak a hőlégballon. Elraktak egy sötét,hideg-rideg pince ijesztő zúgába. Eldobtak,elfelejtettek, pincébe zártak. Színeim kifakultak, akár csak egy ósdi hőlégballoné. Nem nyertem, de nem is vesztettem, csak elvesztem. Nem volt ki elvezessen, nem […]
Néha látom,már elfeledtem egy kék szemet ragyogni szép ajakkal rám mosolyogni újra átélem,más helyen,más lég ilyenkor ragyog az ég visszajönnek régi tavaszok elringat egy ódon dallam megmártózom a dalban könnyű leszek,elrepülnék fennen vigyetek,fecskék rám nevetnek a menyecskék kik voltak,lesznek,életemben bimbózó szép szerelemben élek,öregen,fiatalos szívben…
Tulok Teréz ÁLARCOS BÁL Közeleg az álarcos bál. Belépő jegy: álarc. Hoztál? Kérdi a pókot a tücsök. Kályha mellé lecsücsülök, Bál végére megnősülök, Vagy a kályhától megsülök. Pók is azért jött a bálba, Mert reumás minden lába. A feje is mindig kába, És a tánc egy kicsit hátha… Segít, vagy ledönt a […]
Jöjj elém,te kedves emlék gondtalan ifjú évek ennek most elébe mennék hegy,folyó,mező bsarátom nem voltak szenvedések poros útját ha látom elrepít a gondolatom ha épp róla álmodom szép.emberi alkonyon.
Csend,csend, halkan jár egy eltévedt alkonysugár elnyúlt árnyak úsznak éji rózsák illatoznak test és lélek elmereng csak a csend, csak a csend ami halkan lépve jár egy eltévedt alkonysugár
Hegedűszó sír fel az éjszakában, Piros sipkát visel a sápadt Hold. Halk sugallatával a szél is átkarol, A Föld is meggörnyed álmában. Sétálok a téren és megpillantalak, Szívem egyre hevesebben dobog. Távolban egy rőzse lángja lobog, Megnémulnak bennem a szavak. Nézem mosolygós fénylő arcodat, Szemed fürkészve élénken keres. Sziluetted a sötétben is tökéletes, Az idővel […]
Cilike és a görények Cilike nem volt szép, sőt még az úgy nevezett „jó nő” kategóriát is inkább alulról súrolta volna, már ha valaki akarta volna Cilikét egyáltalán kategorizálni. Viszont tagadhatatlanul szorgalmas volt, amelyet némileg beárnyékolt az a tény, hogy – hogy is mondjuk – szóval nem ő volt a legélesebb kés a fiókban, ahogy […]
(3 soros-zárttükrös) Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te? Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár… Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte, Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte… Napom […]
