„Maradj otthon, nézzél TV-t” énekli Lovasi András (Kispál és a borz énekese), én meg hallgatom, és belém hasít: ezt kellett volna mondanom! És én nem mondtam...
De hogy nem mondtam?!

Hát ide figyelj!
Én szóltam akkor is, előre, hogy messze van Pest ide, de te nyájasan udvaroltál, hogy: Szervusz drága, hogy vagy, mi újság? És hízelegtél, hogy eljönnél mégis, megnéznéd a mi szép vidékünket, csak úgy kirándulásképpen. Mert vágytál mindig a vidéki életre, csak az asszony, az elköltött minden forintot, az az átok, semmi nem volt neki elég, pedig az NDK-ban annyit kerestél, alig győzted hazahozni!... Ő meg a seggére vert, minden kifolyt a kezéből, kivéve a felmosó vizet, mer’ az nem, mert takarítani nem szeretett, nnnna…
Szóval építkezni akartál, csak mire hazajöttél, odalett a lóvé. Meg az asszony is…
Még neki lett elege, no, mindegy, te felnevelted a „fiút” egyedül – tudom, rendes gyerek, de nem az anyja vére, no -, azért lakni mindig volt hol, igaz, bérház, meg van autó is, Warburg, jó, elég öregecske, de fő, hogy gurul. Fő, hogy lehet rakni bele a szobafestéshez a holmit, meg a melósruhát, aztán húzás!!... Már ha van meló, de leginkább az sincs, csak jönnek a számlák csűstül…
Értem én, jó ott az emeleten, nem kell meló után gürizni, csak leheveredik az ember, 110 kilót már nemigen bír könnyen a manus lába, hát néha pihenget. Értem én! Aztán megint pörögni kell…

Csak azt ne mondd, nem intettelek: itt csendes az élet, nem üvölt a magnó minden sarokban, itt reggel madárcsicsergés van, nem fékcsikorgás. Ja, lehet, persze, hogy lehet vásárolni a piacon is, ha van rá suska, de jobb az itthoni… Itt füvet kell nyírni, itt falevelet kell „kapirgálni” és beosztunk minden forintot. És nincs minden helyiségben Tv.

Ne igazgassalak? Én nem igazgatlak!... Az igazgatás, ha megjegyeztem, hogy sokba kerülhet az a napi egy doboz cigi?! Meg hogy az nem jó érelmeszesedésre se…, abból a súlyból is… nem kellene egy kicsit lefaragni?!
De hát én nem is szóltam különben semmit, mért vagyok én olyan háklis, mint a vót asszony?
Ja, értem: ha elkezdett téged igazgatni, lementél a haverokhoz, jász vér folyik tebenned elvégre, és eldumálgattatok együtt, akár karácsonyeste is. Aha, mert ha te egyszer belelendülsz… dühöngsz… értem…

Tudod mit mondok én neked?
Itt te nem fogsz felpörögni, se kiabálni, se káromkodni, se a nőket nem szidod itt, de még horkolni sem fogsz, mert velem ugyan le nem fekszel egy ágyba!!!
Nem fujjogok a cigifüstre, nem koptatom a levert mázú pöfögődet, és főleg nem akarok veled tovább ismerkedni.

Kálmán „manus”! Menjél haza!

Maradj otthon, nézzél TV-t!

 

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem…