Posted by
Posted in

VALAKI VIGYÁZ RÁM

Amikor az esti sötétség az éjbe fordul, Odakinn már nincs semmi kékség, Az udvaron komondor mordul. Mikor egy pályáról letérő égitest vagy Munkában megfáradt férfitest A másik irányba fordul, Az édes álom okozta nyál kicsordul… A telefonban még hallja a hangod, Mellette csendesen elúszva Az egyébként zúgó harangot. Közben egyre ritkábban (de) megidéz, Pillája lezárult, […]

Posted by
Posted in

Értsd és érezd…

  Értsd, és érezd… Lágyan, óvatosan érintsd meg őt, az erősnek látszó törékeny nőt, lelke mindig gyengédségre vágyik, szerelmes szavaktól kivirágzik. * Belső lénye a sugárzó szépség, szemében nyugalom, szelíd kékség, az otthon melege vele teljes, megérdemli a napi figyelmet. * Szerető társ, és igaz jó barát, anya, ki a rosszért is megbocsát, szerelmes nőként […]

Posted by
Posted in

Az ember és a méh (apeva-poéma)

Méh szorgos, munkája nektár-csoda, embernek benzin. Méh által növények embereknek értékké érnek. Méh keres virágport s megörökít vad emberi kort. Méh dolga értelmes, ember neki lesz engedelmes. (Pápa, 2019 nyara)