Mikor holdszemedbe nézek,
Andalító éji képek
Fénylő csillámsoraiban
Most és mindig veled élek.

Kitárom s feléd emelem
Imához tartott két kezem,
Bűvös csillagképeidbe
Halkan beletemetkezem.

Millió évben
Hömpölygő képben
Lested a sors szavát.
A jövőt gyúrtad,
Jelened s múltad
Egybemostad már.

Mióta világ a világ,
Dúlnak benne a galibák,
Csak te maradsz tökéletes!
Fentről látod a sok hibát.

Végtelen, időtlen lényed,
Felemelő, égi fényed
Lelket simogat akkor is,
Mikor utolér a végzet.

Millió évben
Hömpölygő képben
Lested a sors szavát.
A jövőt gyúrtad,
Jelened s múltad
Egybemostad már.

Te vagy az örök körforgás,
A reménységben gyógyforrás
Akkor is, mikor oly nehéz
A karmikus bolygóállás.

Szerencsecsillagom, nézlek!
Talán most már nem is félek.
Fénylő csillámsoraidban
Most és mindig veled élek.

Millió évben
Hömpölygő képben
Lested a sors szavát.
A jövőt gyúrtad,
Jelened s múltad
Egybemostad már.

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete…