A ”vén” kajakos

Megy a legény a Sajóra,
kajakot tesz a folyóra.
Víznek erős a sodrása,
evezőjét mélyre mártja.

Bátor legény a kajakos,
szép lány nézi, oly bűbájos.
Áramlat viszi a hajót,
de tiszteld ám a nagy Sajót!

Víz táncol a kajak alatt,
borul egy pillanat alatt,
ám van még egy gyors fordulat,
s újra jó irányban halad.

Bele mártja evezőjét,
húz egy nagyot, s az erdő, rét,
elsuhan mellette ismét,
s öröm járja át a szívét.

Úrrá lett a Sajó felett,
így jó kedve kerekedett.
Indul is már a versenyre
ő kerül az első helyre.

Ajakáról víg nóta szól,
a merész kajakosokról,
s arról, előbb gondolkozzál,
dolgozzál és imádkozzál!

Ez csak a múlt, oly nagyon kár.
Unokánk a reménysugár,
talán egyszer kipróbálja,
s elindul nagyapja nyomába.

Fazekasné Szabján Erika az Irodalmi Rádió szerzője Kisgyermekként azt mondták rám, hogy nagy a fantáziám, ennek ellenére nem…