Jól hallom:

Újra felcsendül az Ének,

Szárnyalva dalol

Két röpke lélek,

Érzem veled együtt 

Ismét újra élek.

 

A város morajlik

A tető alatt,

Friss nyári eső

Kopogtatja a falat,

Az utca kövein pedig

Néhány tócsa maradt.

 

Bentről hallgatom, hogy szól

Az esős nyári ének:

Ahogyan a kottát írják

A felhők az égnek,

És csak dalol, és dalol

Idebenn a lélek.

 

Szárába kapaszkodó, 

Gyengéden rezgő,

Levélcsomót ringat

Egy óvatos kis szellő,

Mi a nyitott ablak mögül,

Csendben előjő.

 

Körbenéz a szobában, 

A sarokban, a polcon,

Végigsimítja a hajamat,

A vállamat, az orrom.

Huncut csiklandozása 

Mosolygásra késztet,

Majd kis körtúrája

A párnámon ér véget.

 

Ráhajtom a fejem,

Behunyom a szemem,

És tudom, hogy este 

Itt leszel majd velem.

Öleled majd erősen a vállam,

S felismerem  a szavakat, miket 

A szemedben láttam.

 

Együtt hallgatjuk,

Hogy kopog az ének,

Amit hang nélkül dalol

Két kis röpke lélek,

S érzed, és én érzem,

Hogy újra élsz, 

És én is újra élek.

 

2014.július   Páromnak szeretettel