Posted by
Posted in

Lélek-hara(n)g

“Egy hét eltelt megint..”- csendül fel az éppen aktuális kedvenc nótám első mondata. A falon a beszűrődő napsugarak nekem táncolnak és minden egyes villanásukkal azt üzenik, hogy minden rendben lesz. Már nem folynak a könnyeim, már nincs velem a mellkasszorító fájdalmam. Egyszerűen csak üres vagyok. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, ha az ember állandóan […]

Posted by
Posted in

Ugrás

Végignézett a hosszú asztal mellett ülő embereken. Lehettek vagy tizenöten a huszonnégyből. Ennyien érettségiztek ötven évvel ezelőtt és számuk alig több mint a felére apadt. Tiszta kripta szökevény mind. Az ősz hajak között kopasz fejek villantak fel, táskás, fénytelen szemekkel méricskélték egymást, szinte átlátszó, petyhüdt bőr lógott az arcokon, az állak alatt toka feszült. Ő […]

Posted by
Posted in

Ártatlanok

Az erkélyről behordtam a virágládákat a szobába, igaz, csupaszon álltak már két éve, mióta a feleségem elment. A sötétítő függönyt is elhúztam. Észrevettem ugyanis, hogy a szemközti ház erkélyéről az ott lakó házaspár figyel. A férfi úgy tett, mintha könyvet olvasna, de titokban jegyzetelt és időnként idepillantott. A nő meg teregetést imitált, közben folyton erre […]

Posted by
Posted in

Aminek vér az ára

Miért adja életét egy katona?   Az Úr 1916. esztendőjében…   Tudom, sokan azon elmélkedtek volna, hogy rendben van-e minden otthon. Anyáék hogy érzik magukat? Jól vannak? Mindent meg tudnak szerezni, amire szükségük van? És a kicsi húgom, a kicsi öcsém? A kedvesem, a menyasszonyom a feleségem? Ugye nem esett bántódása? Ugye gondol rám? Megszakadnék, […]

Posted by
Posted in

Cseppek ereje

Szomjamat oltja, a folyót duzzasztja, bekúszik a legszűkebb labirintusba Ha lecsöppen utat lel magának, Áztatja bőröm s ruhámat. Tisztítja lelkem, mossa arcom, végigfut hegyeken-völgyeken, néha eltűnik mély üregekben. De ha feltör, új erőt hoz magával. Színes prizmák kristályaiban fürdő napsugárral.

Posted by
Posted in

Vándorfény

A semmiből jön, a semmibe tart bozót közt bolyong, útja céltalan. Olykor elvakít, máskor elvakul, az árnyékból felvillan váratlanul. Nappal igéz, éjjel kísért, az íriszen megcsillan. Lézerként átjár minden rezdülést. Sugara pásztáz, az üzenet kódolva. Előle nincs menekvés.

Posted by
Posted in

Alfában

Egy vagyok veled természet, érzem minden lényed: a kerti madár szívverését, a közeli folyó vízesését. Hallom a kortárs gondolatát érzem, ahogy elménk egyszerre jár. Látok más szemével, érzek más testével, lelkünk találkozik az Éterben.

Posted by
Posted in

Maradj szépen otthon

Eljött az az idő, hogy haza lettünk küldve, Hogy gondolkozzunk azon, az ágyba befeküdve, Hogy milyen lett a világ, hát nézzünk csak körül, A pénz beszél, és de sok az, ki más kárának örül.   Maradj Te is otthon, a Föld pihenni akar, Tegyél neki eleget, akárhogy is zavar. Gondolj szépen másra, nem véletlen semmi, […]

Posted by
Posted in

Apám

Ki emberré faragta e szeleburdi lányt, Ki minden megszidást tanításként szánt. Ki megmutatta mindazt, mire szükségem lehet, Ki rátérített az útra, mi majd előre vezet. Kinek haragja olyan, mint a mennydörgő ég, Ha indulata elszabadul, tudja, hol a fék. Kinek beszéde igazságos, őszinte, Az okos is holtig tanul, őszerinte. A két kezének munkássága aranya a […]