Te vagy nekem az a szín, mely színezi a világot,
Te vagy nekem az a víz, mi élteti a virágot.
Te vagy nekem az a fény, mi megtöri a sötétet,
Te vagy nekem az a kéz, mi megsegít, ha én félek

 

Te vagy nekem az az egy, ki úgy szeret, mint senki más,
Te vagy nekem az a hang, mi felcsendül, egy vallomás.
Te vagy nekem a levegő, mi nélkül én sem lennék,
Te vagy az a reggeli, amit minden nap megvennék.

 

Te vagy az a lencse, mitől szebb lesz a világ,
Te vagy az a támasz, mitől nem lesznek hibák.
Te vagy az a kincs, ami ragyog minden ládában,
Te vagy az a képsor, mi van szerelmed álmában.

 

Te vagy az a pajzs, mi megóv minden bajtól,
Te vagy nekem a kabát, mi megvéd téli fagytól.
Te vagy nekem az a rajz, mi kidíszíti a lapot,
Te vagy nekem a remény, mi jelenti a holnapot.

 

Te vagy nekem az a jel, mi megmutatja az irányt,
Te vagy nekem a zene, mi csillapítja a hiányt.
Te vagy nekem az a szó, mi van a sorok között,
Te vagy nekem az a blúz, mi szép selyemből szövött.

 

Te vagy az a nyári szellő, mi frissíti a meleget,
Te vagy az a dicséret, miből Tőled kapok eleget.
Te vagy nekem a Nap, a Hold és az összes csillag,
Te vagy nekem az ajtó, mit magam előtt nyitlak.

Németh Amina az Irodalmi Rádió szerzője. Az első feljegyzett dátum szerint a verseimet 2012 óta költöm, azóta minden…