Ki emberré faragta e szeleburdi lányt,
Ki minden megszidást tanításként szánt.
Ki megmutatta mindazt, mire szükségem lehet,
Ki rátérített az útra, mi majd előre vezet.

Kinek haragja olyan, mint a mennydörgő ég,
Ha indulata elszabadul, tudja, hol a fék.
Kinek beszéde igazságos, őszinte,
Az okos is holtig tanul, őszerinte.

A két kezének munkássága aranya a földnek,
A hangzavarban csak is ő a váltója a csöndnek.
Kinek lelke tisztességes, szíve zúgó harangol,
A jósága a szűkségben is mindig felém barangol.

Mit tőle kaptam tanítást, én követem halálomig,
A sok bölcs tanács, okítás, mit éjenként álmodik.
Sodródunk az árral, mint egy villanás az idő,
Majd meglátjuk, hogy ezután még mit hoz a jövő.

Ha szemeibe nézek én, kicsiként látom magam,
Mikor javítgatta érthetetlen, minden új szavam.
Ha kezeit én megfogom, érzem első lépteim,
Az arca olyan, mint most én, az ő régi képein.

Ki megmutatja a világnak, az élet egy nagy munka,
Miben nem számítunk senkire, csak egyedül magunkra.
Ki ha elront most valamit, fejleszt majd magán,
Kit én majd mindig követek, na Ő az én apám.

 

Németh Amina az Irodalmi Rádió szerzője. Az első feljegyzett dátum szerint a verseimet 2012 óta költöm, azóta minden…