A Nap letér a végtelen nagy égnek színpadjáról,

Az ősz létét megismered a szélnek haragjáról.

A Te neveden kívül el más nem hagyja a számat,

Gyere ide, s adj rá csókot, egyet-kettőt-hármat.

 

Göndör hajad olyan nekem, mint virágnak a víz,

Mit ajkamon érzek, csókodat, az a legjobb íz.

A két kezednek érintése végig rázza testem,

Minden percben a lelkednek kívánságát lestem.

 

A karjaidban érzem úgy, hogy hazaértem végre,

Ha nem talállak, s hiányzol, én felnézek az égre.

Mert tudom azt, hogy lehetsz tőlem akármilyen távol,

Egy ég alatt vagyunk együtt, legyünk külön bárhol.

 

Egy ég, két szív, és több ezer érzés,

Két szem, két lelek, s nincsen kérdés.

Két száj, egy pillanat, és ugyanúgy egy csók,

Két hang, egy szólam, s a legkedvesebb bók.

 

Akármi is történjék, fogjuk egymás kezét,

Hallgatom a légzésed simogató neszét.

Este együtt lefekszünk, s reggel együtt ébredünk,

És minden egyes pillanatban összenéz a két szemünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Németh Amina az Irodalmi Rádió szerzője. Az első feljegyzett dátum szerint a verseimet 2012 óta költöm, azóta minden…