Hajtsd le a leplet a legnagyobb harcodról,
Told el azt a tincset onnan, a szép arcodról.
Bocsáss meg neki, ki nem érdemli meg,
Majd meglátod, az élet nem mindig rideg.

Vond meg a vállad, ha valaki majd megszól,
Válts valóságot a legmerészebb vágyból.
Öleld meg Őket, kik sosem kaptak eleget,
Főzzél azoknak, kik még nem ettek meleget.

Bátorítsd majd Őt, ki nem bízik meg magában,
Mutasd meg neki, hogy van még jó e világban.
Szeresd azt, ki megérdemli, de ne gyűlöld, ha mégsem,
Hagyd a gyertyát a sötétben, hogy míg él az, égjen.

Ha úgy érzed, hogy nem vagy jó, nézz csak majd körül,
Hogy Te létezel és köztünk vagy, annak mindenki örül.
Gyűjtsd össze a szép szavaid, s kinek tudod, add át,
Hogy onnan fentről az összes égi büszke legyen majd Rád.

 

Németh Amina az Irodalmi Rádió szerzője. Az első feljegyzett dátum szerint a verseimet 2012 óta költöm, azóta minden…