A lélek húrján könnyezik a zene,

fals hangot ad, nem érti meg senki se.

Hiába húzza szomorúbban egyre,

elsuhan a végtelen rengetegbe.

 

Összecsorognak a vizes gyöngyszemek,

mint olvadáskor a hömpölygő patak.

Merre járhatsz? Mit csinálsz? Hol vagy kedves?

A rút kietlenségben nem talállak.

 

Elszakít a terjedelmes távolság,

idő és tér most áthatolhatatlan.

Reményt kezd veszíteni a bátorság,

nélküled a szív teljesen lakatlan.

 

Nem dobog szakadatlan hevesebben,

mikor szólaltatom lelkem dallamát,

a hold hallja hívó szavát az estben,

sajogva nézi a létem jajszavát.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…