Elfújta a szél a leveleket,

Itt járt, hogy megtépje a fákat,

Elvitt mindent, ami megtetszett neki,

Útra kélt vele öröm és bánat.

 

Útnak indult a tenger felé,

A tengert szerette, a tengerrel játszott,

Vidáman feküdt a hullámok közé,

Majd odébb állt, mint aki sohasem járt ott.

 

Elfújta a szél a leveleket,

Itt járt, de nem látta senki,

Pedig elvitt mindent, amit lehetett,

Olyan gyors volt, nem volt mit tenni.

 

Ahol a szél járt, csak egy fekete kő maradt,

Talán a színét is elfújta a szél,

Aki itt volt egyszer, mint egy röpke pillanat,

Amiről már csak egy fekete kő mesél.

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, tizenhat éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de…