Az örökké valóság pillanata
Életem legszebb pillanata volt, megláttam őt,
az újpesti vasútállomáson lebegő Istennőt.
Ott álltam a peronon kábultan, némán, mereven,
a látványtól mely fényesen csillogott a síneken.
Néztem mikor elindult felém két szép kecses térde,
Szerelemmadarak siklottak a fénylő kék égre.
Találkozásunk varázslatos, gyönyörű mozzanata,
mikor megállt mellettünk az élet végtelen vonata.
Megszólítottam, ő mosolyogva a szemembe nézett,
bájos varázslatos tekintete egy életre megigézett.
A felszálláskor segítettem, fogtam selymes kezét,
mennyei jó érzés volt kimondani kedves nevét.
A hit, remény, szeretet, jelenlétét élhettem át,
Az örökkévalóság képét őrzöm, egy életen át.
Cserepka István