Forró pesti est
A tér kispadján türelmesen várok,
csend uralkodik, nyugodt már a város.
Nem vagyok egyedül a Pesti fényben,
boldog párok sétálnak a Kálvin téren.
Villamos hangja megtörten csikorog,
minden kereke fáradtan nyikorog.
Varázslatos robaj irányít mindent,
nézem, hallgatom e varázslatos filmet.
Nyílnak az ajtók, nagy a sürgés-forgás,
végtelen utazást szolgálja e zsongás.
Megpillantom tűzről pattant mátkám,
törékenysége nekem gyönyörű látvány.
Rugalmas alakja nem rideg márvány,
karcsú teste hajlékony, mint a páfrány.
Csobogó szökőkút alkotta szivárványkép,
mikor kedvesem az útról a járdára lép.
A madarak énekének esti csacsogását,
Istennő vezényli most az élet valóságát.
Megremegek, megérint egy bálvány,
igaz szerelem ez, nem kósza járvány.
Találkozásunk pillanata Istentől eredő,
körülöttünk pirosan izzik a forró levegő.
Átölelem, mohón megcsókolom a kezét,
milliószor dúdolom kedvesen csengő nevét.
Lobogva világít a szerelmek megállója,
A boldogság meleget árasztó kandallója.
Gyorsan felszállunk az érkező járműre,
szerelmünknek Ő lesz mozgó iránytűje.
Cserepka István