Rózsa Iván: Az én szívós édesanyám…

A korona garázdálkodik, és anyám idős és beteg…
Éjszakánként időnként nem alszik, mert egész testében remeg…
Normál esetben, ha kell; vonatra, kocsiba ül az ember:
De most a helyzet nem normális, hanem teli kényszerekkel.
Én Budakalászon, ő Pécsett; egymástól kétszáz kilométer távolságban:
Naponta kétszer beszélünk hosszan telefonon, kiben bízhatna másban?!
Egyedül él, özvegy; de jó barátnőből, rokonból van bőven:
És nemsokára a járvány is véget ér, a vírus tán elmenőben.
Anyám szívós; ebben Don-kanyart, hadifogságot túlélt nagyapámra üt:
Délelőtt, mikor vásárolni indul, felveszi a maszkot és a kesztyűt.
Mindent kibír: vastagbél-tumort, leukémiát, epeműtétet, bélcsavarodást:
Jó kezekben van Pécsett, az átlagosnál sokkal jobb itt a betegellátás.
Anyám felveszi a harcot vírussal is, előítélettel; leküzdi a magányt:
Nyolcvan felett is még élni akar, remél, és el tudja látni magát.
Bocsánat elvtárs-urak, ott fent, hogy fizetni kell még neki nyugdíjat:
De talán tévedett Dino Buzzati; a „hajtóvadászat öregekre” még elmarad!

Budakalász, 2020. május 2., Anyák Napja előtti este…

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok.…