Vérvörös napkorong tespedve,
lassan lejt a tengervíz fele.
hullámokat tarkára festve,
átszíneződik környezete.
A víztükör úgy ragyogtatja,
hogy piros csíkos lesz a fodra,
mint a pipacsmezőnek szirma,
amikor a szellő ringatja.
lángoló fényként kacérkodik,
sugarát szórja a hegyekre,
ránéz a parti kaktuszokra,
ráült port aranyra bevonja.
Készül az új világi létre,
előbb sötétben megpihenve.
majd szeretetét szétárasztja,
embereket ezen megtartja.