Vérvörös napkorong tespedve,

lassan lejt a tengervíz fele.

hullámokat tarkára festve,

átszíneződik környezete.

A víztükör úgy ragyogtatja,

hogy piros csíkos lesz a fodra,

mint a pipacsmezőnek szirma,

amikor a szellő ringatja.

lángoló fényként kacérkodik,

sugarát szórja a hegyekre,

ránéz a parti kaktuszokra,

ráült port aranyra bevonja.

Készül az új világi létre,

előbb sötétben megpihenve.

majd szeretetét szétárasztja,

embereket ezen megtartja.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…