Edit Szabó : Sorsom könyve

.
Lassan őszbe fordul már a táj,
fénysugárban ködlik még a nyár,
sorsnak útja mindig vezetett,
hátra néz néha, emlékeztet.
.
Könyvek lapja mindig követett,
ám apám egyedül keresett,
könyvtár lett második otthonom,
örömmel lapoztam sorsokon.
.
Néha bánat, néha örömkönny
csorgott le a szempillám között,
tudat alatt fogták lelkemet,
ugyan azt éreztem, szeretnek.
.
Kezembe mikor került a toll,
kicsi verssorok papírlapon,
lelkemből szólaltak dallamok,
szeretetben boldogság ragyog.
.
Nem sietek végig haladni,
kaptam erőt tovább folytatni,
életem könyve ha véget ér,
utam végén lesz a menedék.
.
Kötetek sorában természet,
szerettem mindig és érezted,
szépsége mindennél többet ér,
éltemben örökké elkísért.
.
Nem záródnak be az életek,
betűk sora még emlékeztet,
ember volt, anya – ki szeretett,
megőrzi szívekben emlékezet.
.
Bőcs,2020.05.24.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…