Kezet adtál nekem, és azt mondtad “Helló”.

Nehezen beszéltem, és fájt is kimondanom.

Tettem, de rosszul is voltam, te nem ismersz.

Te mást ismersz, akartam csókolni azt.

És azt mondtad csak barátok, más nem lehetek.

Te nem ismersz…

Soha nem tudtam, hogyan csináljam a szerelmet.

Megijedtem a ragyogástól, hogy az esélyem elugrik.

Kezet adtál nekem, és azt mondtad, mondtad hogy helló!

És elsétáltál, és láttam a szerencsés faszit, te nem ismersz…

Soha soha soha nem tudom megcsinálni hogy szeressenek úgy ahogy akarom

Félek a ragyogástól! Kezet adsz, és azt mondod helló! Viszlát, ne is figyeljek rád.

Látom a szerencsést, és soha soha nem tudom. Mennyire szeretem, hogy nem ismersz.

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban…