Az első szerelem árnyékában.

Éva és Laci csak négy hónapja ismerték egymást. Már túl voltak az ismerkedésen és az első összebújt szerelmes órákon is. Éva, úgy érezte, szerelmes Laciba. Viszont a fiú érzéseit megkérdőjelezte, de csak magában. Tudta, egy hosszú és fájdalmas első szerelmen van túl. A szakítást, az élet kényszerítette ki. Már az első találkozásnál elmondta fiatalkori botlását és tragédiáját első házasságáról.
Nagyon fiatalon ismerték meg egymást. A lány 15, Laci pedig csak tizenhetedik évét taposta, mikor egymásba szerettek. Meg is történt a baj, ahogy ilyenkor szokás. A lány kollégiumban lakott, és egy napon sírva ment haza falujába elmondani szüleinek a bajt. Apja első reakciója, egy pofon volt. Anyja viszont követelte a fiú személyének megnevezését.
Laci, nem állt ellen az erőszaknak, de kérte, egy időre tekintsenek el a házasságkötéstől, mivel még ő is tanul, és jövedelmük sincs. A gyereket vállalja és ígéri, mihelyt leteszi a szakmunkásvizsgát, összeházasodnak.
_Erről, szó sem lehet_ szólalt meg Mari apja. Az én lányom, nem lesz lány anya. Itt maradsz holnapig, és megyünk az anyakönyvvezetőhöz ! Tanúról, majd én gondoskodom
Ez viszont, nem ment olyan egyszerűen, ahogyan az öreg elképzelte. Kiskorúak lévén gyámügyi engedély kellett. Ilyen esetben pedig a fiú szülői engedélye is szükséges. Ekkor döbbentek rá mindketten, ez nem egy egyszerű dolog.
Laci három napot kért, az otthoni bejelentésre. Nyolc testvéréből két nővére és bátyja dolgozott. Öt kiskorú testvérére, és anyjára-ki a háztartást vezette-csak négy kereső jutott. A lányoktól nem vették el keresetüket, mivel mind kettő menyasszony lévén saját esküvőjére gyűjtött.
A család alig várta, hogy Laci is felszabaduljon és munkába álljon.
A fiú délután négy órakor szállt le a vonatról, de este nyolcig, csak a városban kószált. Itt-ott, betért egy-egy pohár sörre, de töményet nem mert inni. Tisztában volt vele, ha részegen állít haza, semmi esélye sincs szüleivel való beszélgetésre.
A bejáratikapu kulcsra zárva, de a konyhából világosság szűrődött ki, ami azt jelentette, az egész család ott tartózkodik. Tehát, mindenki előtt mondja el a tényeket. Óvatosan tette a kapuba a kulcsot, nem akarta, hogy meghallják az érkezését. Öccse, a teraszra vezető lépcsőn ült, cigarettázott. Hátulról megborzolta haját. Sanyi ijedten felugrott, és beoltotta a cigarettát. Azt hitte, apja kapta rajta megint. Laci halkan súgta a fülébe: Megijedtél, hogy újból lebuktál? Milyen a hangulat odabent? _ tette fel nyomatékosan kérdéseit.
_ Elmegy, a szokásos csipkelődés a lányok részéről, tudod, én vagyok mindig a célpont. _
Akkor, gyere be nyugodtan, mivel olyan bejelentésem van, hogy az éjszaka nem alszik senki és veled sem fog törődni senki. Most, én húzom a rövidebbet. Olyan botrány lesz, hogy anyánk hangja a szomszéd utcában is hallható lesz!
_Na, erre már én is kíváncsi vagyok- Felelte Sanyi.
Mindketten meg álltak a konyhaajtóban. Sanyi udvariasan tuszkolta bátyját befelé.
„Gyertek csak, két jómadár” szólt anyjuk.
Ekkor Laci megszólalt: Kérem, mindenki üljön le, mert fontos bejelentésem van!
Na fene! Csak nem nyerted meg a lottó főnyereményt? kérdezte idősebb nővére.
Azt nem, de egy szép fekete lány szívét, azt igen. Mielőtt, bárkinek megjegyzése lenne, előszőr, hallgassatok végig.
Komolyan szeretem ezt a lányt és úgy döntöttem, elveszem feleségül! A Mari szülei, már beleegyeztek. Sőt, ott fogunk lakni náluk. Már csak, a ti hozzájárulásotokra van szükség, fordult anyja felé-. Tudom, kiskorúak vagyunk, de Mari terhes, és tőlem van a gyerek!
Halálos csend lett. Minden szem a szülők felé fordult. Apjuk, két kézzel a székbe kapaszkodott. Anyjuk a hajába, szintén két kézzel. A szemei kidülledtek, mindenki azt várta, őrülten felugrik, és neki megy Lacinak. De, nem ez történt.
Este tizenegy óra volt. Az asszony felállt nyugodtan, bement a szobába, kinyitotta z utcára nyíló ablakot. Egyenként kiszedte a szekrényből Laci ruháit és dobálta ki az utca kövére. Mikor az utolsót is kidobta, kinyitotta a bejárati ajtót és csak annyit mondott: „Takarodj! Kezébe nyomta a nagy bőröndöt.
Erre, senki nem számított. Természetesen, a legközelebbi vonattal visszautazott Marihoz és új családjához. Már végképp oda tartozott. A gyámügyre behívták Laci szüleit is, de csak apja ment el. Látta, nincs mit tenni és aláírta a házassághoz való hozzájárulást. Laci egy félév múlva felszabadult és dolgozni kezdett, akkora megszületettkisfiuk. Szép, nagy baba volt, majdnem öt kiló. Lacit úgy szerette a két öreg, mintha saját fiúk lenne. Igaz, Laci is a tűzbe ment volna értük. Egyszerű falusi ember létükre, a szívük tele volt szeretettel.
Egy pár hétig nem történt semmi baj, csak az nem tetszett a családnak, a kicsi éjjel-nappal sírt. Szopni nem akart, kiköpte a cicit, tehát éhes volt. Az orvos azt ajánlotta, adjanak tápszert a gyereknek, mert nemhogy fejlődött volna, egyre rosszabb állapotba került. Csodák, csodája, ahogy a szoptatást abba hagyták, minden rendbe jött. Mari viszont, egyre gyengült, jártányi ereje sem volt. Egy éjjel anyja arra ébredt, lánya jajgat. Mire felébredt a család, minden vér volt körülötte. A szájából, az ínéből ömlött a vér. Szaladtak az orvosért, aki azonnal mentőt hívott. Mire a korházba értek, rengeteg vért vesztett.
Leokémia! Állapította meg az orvos. Ez, úgy hangzott, mintha az mondta volna: pestis. Teljes vérátömlesztés, hangzott az ítélet. De, ez sem segített. Mari 18 éves korában meghalt. Hátra hagyva, egy 14 hónapos gyermeket és imádott Laciját.
A tragédia hírére Laci szülei is megbékültek, így időnként elvitte a kicsit szüleihez, hogy ismerjék meg.
Éva, a munkahelyén ismerte meg másfél évvel a Mari halála után.
Szerelmes csókolózás után kérdezte meg:” Leszel a feleségem? A fiamnak anya kell!
Éva, repült a boldogságtól, hiszen fülig szerelmes volt. Viszont a kérdés második részének a tartalmát, csak évek múlva fogta fel. Akkor, naivan úgy képzelte, csakis szerelemből kérheti meg a férfi a kezét, mivel természetesnek vette, az árvának anyja, Lacinak pedig szerető felesége lesz.
Sajnos, a gyermekkel éreztette a legjobban Mari elvesztését, mintha ő tehetett volna róla. Éva is érezte egész házasságuk alatt, hogy férje nem tudja Marit felejteni. Örökké, mindig, mindenbe köztük állt. Ez pedig azt eredményezte, hogy semmiben sem tudott az asszony, férje kedvébe lenni. Házasságuk megromlott, melynek válás lett a vége.

Vége

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem.…