Szállj a magas égen szép turul madár. Drága szép hazánkon száz évnyi bánat már. Szállj a felhők között. Hallgasd a magasból. Isten országában szomorú harang szól. Szállj a tornyok felett. Nézd a gonosz művét. Nem törli el semmi Európa bűnét. Szállj a messzeségbe. Vidd el a bánatunk. Hozzál igazságot. Tovább nem várhatunk. Szállj az igaz […]
Kié a föld, kié ez a haza? Jó, hogy nem mondják, én menjek haza! Igaz, már ezer éve itt lakunk… De nem értem miért nem haladunk? Budapest, 2005. április 27. – Kustra Ferenc
Otthoni vacsora – Megettétek, amit csomagoltunk nektek? – Á most nem. Nem volt kedvünk hozzá. De betettük a hűtőbe, talán jó lesz holnapra. Inkább elmentünk vacsizni, ahhoz volt kedvünk. A fenti beszélgetés szülő és gyermeke között zajlott le a nem túl távoli múltban. Mindennapos – mondhatnák, s valószínűleg bárhol előfordul hasonló. A gyerekek ugyanis már […]
Rút az idő, mint a kilátás… Úgy, pusztába vész a kiáltás? Rossz birtokos van hatalomban… Nem lehet, hogy ez csak álmomban? Amit lehet, mindent ellopnak… Nincs válasz se, mert csak hazudnak! Magyarok ők (?) belső ellenség… Nagyot lépj az ügyben, népfelség! Miskolc, 2009. augusztus 12. – Kustra Ferenc
E hazában hegyek, völgyek… Nem vagyunk mi itten kölykek… A mi elitünk haszontalan, Nyugat majmoló, így hontalan. Ébredj magyar! Nem lesz jó ez így, Ők úgy akarják, mi meg emígy. Ami érték azt felejtik, Ezek, országot veszejtik! Vecsés, 2008. december 1. – Kustra Ferenc
Magyarságunk, tán’ semmi mára? A hazánk meg ravatal háza? Tartsunk ki! Ez a haza ára! Hajnalpírral száll el a pára. Barlang a hazánk és mi elbújt Bűnözök, vagyunk, kit ellen bújt? Elénk görgették a pénz sziklát, De széttörjük, megmentjük hazát! Vecsés, 2009. április 1. – Kustra Ferenc
