Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Idősíkok…

Életünk ideje az égi homokórán gyorsan lepereg, Nem tudhatjuk lesz-e még időnk változni és változtatni! Milyen nyomokat hagyunk magunk után? Múltunk fojtogató mocsár, mely folyton visszaránt. Jelenünk csalóka csapda, nem tudjuk mibe lépünk. Jövőnk sötét börtön, mely félelemmel van tele. Amíg élünk e hármasság mindig elkísér: Volt – van – lesz, Múlt – jelen – […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Mindig van választás…

Mi mindig válaszutak előtt és válaszutak után Vagyunk, ebből áll villanásnyi kis életünk. Mindig választani kell, mindig van választás. Van amit el kell engednünk, van amit meg kell ragadnunk, A pillanat elszáll és soha vissza nem tér már. Van, hogy hallgatnunk kell, van, hogy szólnunk kell A lehetőség elszalad és kíméletlenül magunkra hagy. Mi mindig […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Egyszerű ima…

Istenem! Nem fárasztalak cifra szavakkal, kérlek hallgasd meg egyszerű kérésem. Ha küldesz Áldást, Megelégedést, Egészséget, Napi kenyeret az több, mint elegendő, s több, mit megérdemlek. Ámen!

Posted by
Posted in

Régi kútnak emlékére

Edit Szabó : Régi kútnak emlékére . Falusi ház udvarában van ásott kút mind’ahányban, közös portán vagy egyedül, kerekezve alámerül. . Mélyen lenn oly hideg vize, vödör csobban bemerítve, feltekerve oly csábító, felé hajolva iható ! . Gyerekkori kedves emlék, ízét össze nem keverném, szomjam oltja végtelenül, adja vizét kéretlenül. . Természetes hűtőszekrény, vedrében a […]

Posted by
Posted in

Gordiuszi csomó

Lét-emlékek… Megfejtettem, a létem maga a gordiuszi csomó, Bele van még kötve, sok minden, ami nem oda való… Szólt az ember, amikor nem is kellett, Írt levelet is, amikor nem kellett… Sok év alatt, így-úgy lett… emlegetett. Emlékszem én azért szép pillanatokra, Bár, tengerparton sincs mindig halvacsora… Fogynak, bizony a napok… az ember már néha […]

Posted by
Posted in

Alkony

Sötétbe burkolódzik a megkopott idő. Sápadt arcán vigadnak a ráncok. Tárt karjával nem hívja jövő, Búcsúznak az elfelejtett táncok. Válláról lerakja rég cipelt terheit. Görnyedt háttal magában üldögél. Emlékében őrzi zöldellő erdeit, Hosszú, barna haját ellepte a dér. Homályos tükréből rémülten néz vissza, Kupaknyi borát tán utoljára issza. Füleit hegyezi madarak hangjára, Hiába vár választ […]

Posted by
Posted in

Az élet manapság… elvégesül

(3 soros-zárttükrös – anaforában) Az élet bíz’ manapság csak emelgeti a tétet, Az élet genyó, mert befektetéshez köti létet… Az élet bíz’ manapság csak emelgeti a tétet. (Hairon) Az élet bizony nehéz, A kéz munkára már nem képes. Nem elég a pénz… * (Anaforában) Aki boldogtalan alázatosan, az semmit nem talált, Aki megélte bánatosan, ott […]

Posted by
Posted in

Furcsa ez az idei nyár

Furcsa ez az idei nyár Feldúlt a természet, feldúlt az emberi lélek Tévútra futott mindenütt a jelen földi élet Az istentagadás nyugaton államvallássá vált A megkeresztelkedett bátor magyar meghátrált Naponta olvassák ezért ismét az Újszövetséget Könnyebben kialakíthatnának egy nemzeti egységet Mindez természetesen nem csak magyar jelenség Mert születnek sorban Soros hazugsággyárak A bűntudattól meggyötört felületes […]

Posted by
Posted in

Csak egy fotó

Ki mindenki járt már így… Egy kép. Ismeretség… Kedves emlékkép. Nyári nap… Először láttalak, Kéz-kezet fogott, karoltalak. Meséltél… én hallgattalak. Szimpátia, Sors átka… Lett mára. Sors ügyesen összevezényelt, Kéz-kezet fogást lényegelt. Nem célvezérelt, időt elfecsérelt! Pár óra Szapora, Elszállt gyorsan… Új találkozást reméltünk, Nem teljesült reményünk. Emlék marad, mit megéltünk. Órákra szállt Oda kék-madár… Elszállt. […]

Posted by
Posted in

Rajzolt nyár…

Életképekben (3 soros-zárttükrös) Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat, Ha tán’ holnap eső lesz, akkor ez csak egy falat… Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat. (Bokorrímes) A mezőn egy kútágas áll és a gém a napmelegtől, víz nélkül kiszáradt, Az arra járó őz és vaddisznó csapat, a tikkasztó hőségben kifáradt… Nem tudják, de […]