Töltött csirke

Keskeny ajtókat gyártanak manapság
Termetes nagysága alig fér el rajta
Hova jár hetente a jámbor Istenadta
Csodavárásra: ez a hely csak a reumatológia

Már a betegfelvételnél kiborult a liszteszsák
Beutalóját nem találta, mivel lyukas zsebébe zárta
Többször a fejéhez kapva lármát csapva gesztikulál
Beutalóval, vagy beutaló nélkül ez az ellátás dukál

Már a lift gombját nyomja igen hevesen,
Hogy egyedül elfér-e benne, csak nagyon keservesen
Szólnak a vészcsengők: túlterhelt szegény pára
Csikorgó fogaskerekeknek ez épp elég lesz mára

Ahogy begördül a zsúfolt váró-folyosóra
Rögtön kedve támad egy kis harapnivalóra
Meg sem várva, hogy a Rendelőt megtalálja
Málhájából kivett szendvicsével tele lett pofája

Hol van egy ülőhely, mert ehhez nyugalom kell
Hogy két székre telepedjen egy féllábú embert állít fel
A harmadik szendvicsnél tart, mikor szólítja egy berregő hang
A távolból jól hallható egy temetésre hívó harang

Jó napot doktorkám, jajj a térdeim nagyon fájnak
Szegény dagadt lábam, mint két fatuskó úgy kalimpálnak
Egyre ritkábban lépek át szobámnak ajtaján
Ezért mindenütt lakat lóg, kivéve az éléskamrán.

Csináltattam egy kényelmes széket a főzőpult elé
Forgó széket, hogy mindent elérjek és nyúlhassak felé.
Megtöltve bendőmet, csak egy kart kell meghúznom
S máris kényelmes heverővé válik, s csak a szemem kell behúnynom.

Csak a toalett, s a fránya tisztálkodás ne volna
Jajj, a házmesterné, s a bejárónőm meg ne szólja
Mindig azzal zargat: vegyem már magam fogyóra
Pedig azon töröm fejem: váltsam csak pénzemet ételre, de jóra

Le kellene fogyni a gyógyulás végett
Szól a dörgedelem, javulás útjára csupán így léphet
Csak leadni-leadni a kilókat, s nagyon vigyázni a súlyra
Teljesen mindegy: pirszing a nyelvbe, vagy fül akupunktúra.

Nem eszem doktorkám, csupán csak csipegetek
Hogy kacsafertályhoz nyúljak eltelnek hosszú hetek
Igaz, hogy hűtőmet degeszre kellett megtelítenem
Ha jönne fagy, jönne hó hetekig bezárva kellene lennem

Injekciót, fizikót, s nappalo kórházat kérek
Fogyókúra helyett komplett ellátást remélek
Ha a kiszolgálás nem lesz osztályon felüli
Kísérőm rögtön a panaszkönyvet felüti

Ezzel kezdődött aztán az igazi kálvária
Hogy én túlsúlyos lennék, ez már csak mánia
Hami-nyami-nasi az élet igaz mámora
Enni reggeltől estig szünet nélkül: ki bánja.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…